Támasztma

A tartalomhoz

Asztmáról

Miért lettem asztmás?

Minden beteg ezt a kérdést teszi fel, amikor megtudja, hogy ebben a betegségben szenved, hiszen százak- és ezrek laknak a közelében, ugyanazt a levegőt szívják mint ő, űzik azt a foglalkozást, amit ő, ugyanott veszik a ruhájukat, az élelmüket, akkor miért pont Ő ?!?!... És eddig hol volt a betegség? Miért nem mutatkozott? Miért pont most?!?!... Az orvos nehéz helyzetben van, mert egyelőre nem tud kielégítő magyarázatot. A betegek nagy része örökli a betegségre való hajlamot, szülei-, nagyszülei között is voltak már asztmások. Másoknál ez az örökletes vonás nem érhető tetten. Úgy gondoljuk, hogy náluk is van valamilyen -egyelőre nem ismert- fogékonyság, ami hajlamossá teszi őket a betegség kialakulására. A hajlamnak betegséggé válásában nagy szerepe van a környezeti károsításoknak: a poros, füstös, kémiailag szennyezett környezetnek (közlekedés, kipufogó gázok), de a "szellemi környezetszennyezés" is szerepet játszhat a betegség kialakulásában. A dohányzás is lehet olyan tényező, ami "előhívja" a betegséget a fogékony emberekben. Sokkal gyakoribb az asztma előfordulása azoknál is, akik valamilyen egyéb allergiás betegségben is szenvednek (ekcéma, szénanátha, stb.)

Megkaphatják tőlem a gyermekeim is az asztmát?
Az asztma nem fertőző betegség, "megkapni" nem lehet. Az előzőekben leírtakból viszont az következik, hogy a hajlam öröklődik. Ez nem jelenti azt, hogy az asztmásnak törvényszerűen asztmás lesz a gyereke. Ha az anya terhesség alatt dohányzik, vagy a kisgyermek környezetében sokat dohányoznak, egészségtelen környezetben nevelik, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a hajlamból valóban betegség lesz. Gyakran tapasztaljuk azt is, hogy a gyermekkori asztma a serdülő korban megszűnik, tünetei elmaradnak, és sokszor később sem térnek vissza.
Kigyógyulhatok az asztmámból?
A mai ismereteink szerint a felnőtt kori asztma nem gyógyítható, de vannak olyan gyógyszerek-eljárások, amiknek a használatával az asztma tünetmentessé tehető, és az asztmás életminősége az egészségesekével azonos lehet. Ezek a jól kezelt betegek állapotuk rosszabbodása nélkül viselik el a különböző fizikai és lelki terheléseket, munkájukat hiánytalanul ellátják, családi életüket sem befolyásolja betegségük.

Milyen tünetei vannak az asztmának?

Az asztma legjellegzetesebb tünete a fulladás, a fulladásos roham. Ilyenkor a beteg úgy érzi, hogy a levegő beszorul a mellkasába, csak erőlködve tudja azt kifújni, közben a kipréselődő levegő sípoló-hörgő hangot adva távozik. Emiatt a beteg küzd a levegőért, erőltetett köhögéssel próbálja eltávolítani a légutaiból az akadályt, erős szívdobogása van, nyugtalan. A tünetek azonban már sokkal korábban is jelezhetik, hogy asztma van kialakulóban. Ha a köhögés, mellkasi sípolás és a mellkasi szorítás a korareggeli órákban, ébredés után rendszeresen jelentkezik, vagy éjszaka erre ébred a beteg, asztmára gyanús akkor is, ha ezek a tünetek csak percekig, vagy 1-2 óráig tartanak, és maguktól is megszűnnek. További gyanújelek: ha a fenti tünetek (köhögés, mellkasi szorító érzés, sípolás) fellépnek futás vagy lépcsőjárás után, jóízű nevetést követően, mély légzésre, hideg levegőre, füstre, vagy más, légutakat ingerlő behatásra.

Miért jelentkeznek ezek a panaszok?
A légutak -sok tízezer apró csövecske- vezetik a levegőt a környezetből a tüdőnkbe, hogy ott az oxigént felvegye a szervezetünk. Asztmában a légutak rendkívül ingerlékennyé, túlérzékennyé válnak, a legkülönbözőbb behatásokra összeszűkülnek, akadályozzák a levegő eljutását a tüdőbe, és ezzel kiváltják az előbb részletezett tüneteket. Ez a felfokozott ingerlékenység az oka annak, hogy az asztmás betegben olyan behatások is előidézik a légutak szűkületét, amik egészségesben semmilyen reakciót nem váltanak ki (futás, mély légzés, nevetés, lelki behatások stb.)

Mi váltja ki ezt a túlérzékenységet?
A légutak falában levő gyulladás. Ez az asztmás beteg alapvető károsodása. Ez a gyulladás nem azonos azzal, ami például mandulagyulladáskor, vagy tüdőgyulladáskor támadja meg a szervezetet. Ez a gyulladás sokkal speciálisabb, "parázsló" állapot a légutak falának a mélyén. Gyógyítása sem antibiotikumokkal történik. Ez a gyulladás teszi túlérzékennyé a légutakat, ez vezet kezeletlen esetben a tünetek gyakoribbá-, majd állandóvá válásához.
Mi az asztma kezelésének a célja?
Az asztma kezelésével azt kell elérni, hogy a légutak megnyugodjanak, túlérzékenységük, "idegességük" megszűnjön, és ne reagáljanak szűküléssel (és emiatt a levegő áramlásának akadályozásával) a különböző behatásokra. Mivel a fokozott érzékenységet a légutak gyulladása okozza, az asztma kezelésének célja a légutak gyulladásának megszüntetése. Erre a célra a gyulladásgátló gyógyszerek szolgálnak. Az asztma gyógykezelésében hörgőtágító gyógyszereket is használunk. Ezek már a kialakult baj elhárítására valók, a gyulladt hörgő görcsének megszüntetésére szolgálnak, és a betegnek nagyon hamar megkönnyebbülést hoznak. A baj gyökerét azonban nem befolyásolják, ha a gyulladást nem mérsékeljük, akkor a hörgőgörcs újra és újra kialakul, a hörgőtágítót ismételten használni kell. Ha a gyulladást az erre alkalmas gyógyszerek megfelelő módon visszaszorítják, akkor a megnyugodott hörgőkben alig lép fel görcs, nincs- vagy csak nagyon ritkán van szükség hörgőtágítóra.
Hogyan állapítja meg az orvos az asztmát?
Az orvos elsősorban a panaszok alapján fog asztmára gondolni. A helyes diagnózis akkor fog megszületni, ha a beteg részletesen elmondja, hogy milyen rendellenességeket szokott tapasztalni a légzésében, mikor érzett ilyet először, milyen gyakran lépnek fel ezek, milyen körülmények váltják ki a tüneteket. A gyanút különböző vizsgálatokkal lehet megerősíteni, ezek elsősorban a légzés teljesítőképességének mérésére vonatkoznak (légzésfunkció), illetve az is elő szokott fordulni, hogy tünetmentes időszakban mesterségesen váltanak ki kisebb fulladásos rohamot, hogy a légutak ingerlékenységét kimutassák. Az allergológiai vizsgálat csak akkor tartozik hozzá a kivizsgáláshoz, ha a rohamok kiváltásában valamilyen allergiás reakciónak tulajdonítanak szerepet.

Honnan tudja az orvos, hogy milyen súlyos az asztmám?
Ennek megállapításában is a beteg segíthet a legtöbbet, mert a betegség súlyosságának megállapításához fontos tudni, hogy a betegség tünetei milyen gyakran lépnek fel, mennyire zavarják a munkáját, vagy éjszakai pihenését. Ezekről a tényekről lehetőleg pontosan be kell számolni az orvosnak, mégpedig nemcsak az utóbbi pár nap, vagy az utóbbi néhány hét távlatában, hanem hónapokra, évekre visszamenően. Fontos annak megállapítása is, hogy a tünetek az idők folyamán súlyosbodtak, vagy változatlan súlyosságúak, esetleg enyhébbek lettek. A betegség súlyossága az évek folyamán változhat, eredményes kezeléssel a súlyosabb asztmából enyhe betegség válhat. Természetesen a súlyosság megállapításában is van szerepük a légzésvizsgáló műszereknek, mert a légzés romlásából szintén lehet következtetni a betegség súlyosságára.

Mit tegyek, hogy elkerüljem a rohamot?
Kerülnie kell azokat a behatásokat, amik korábbi tapasztalatai szerint fulladást váltanak ki. A korábbiakban már említettünk ilyeneket (fizikai terhelés, porok, füst, lelki behatás, stb.). Fontos szerepük lehet az asztmás roham kiváltásában az allergéneknek. Allergének a lakáson belül és a házon kívül is előfordulhatnak. Házon belül leginkább az egyes atkák azok, amelyek túlérzékenység esetén rohamot válthatnak ki. Ezek az atkák ágyneműben (főleg a tollas ágyneműkben), kárpitozott bútorokban, vastag szőnyegekben-falvédőkben bújnak meg, és különösen szeretik a párás-nedves lakásokat. A macskaszőr is lehet oka az allergiás asztmának. Tavasztól őszig a különböző növények pollenje válthat ki asztmás rohamot. Ebből a szempontból különösen veszélyes a fűfélék pollenje május-júniusban, de még inkább a parlagfű és egyéb gyomnövények (főleg az ürömfélék) pollenje augusztus-szeptemberben.

Milyen gyógyszerekkel kezelhető az asztma?
Az asztma kezelésére csaknem minden gyógyszerforma használatos: injekciók, kúpok, tabletták, szirup, "kanalas orvosságok". A leghatásosabbak mégis a belégzéssel használatos szerek. Ezeket a betegek általában nem sorolják a "gyógyszerek" közé, pedig legalább annyira hatásosak, mint a "gyógyszernek" tartott tabletták és injekciók. Azért olyan hatásosak, mert közvetlenül a légutakba jutnak, oda, ahol a hatásukra szükség van, és ezért aránylag kis adag is elég belőlük, kevesebb lesz a mellékhatásuk. Ahhoz, hogy a belégző gyógyszerek kifejtsék a hatásukat, elengedhetetlenül fontos a helyes használatuk. Nagyon sok belégzőt pocsékolnak el a betegek anélkül, hogy igazán javítanák állapotukat, azért, mert nem helyesen használják azokat.

Többféle belégző gyógyszert használok. Egyesek segítenek, ha fulladok, mások nem. Miért?
Azért, mert egyesek a fulladás elmulasztására valók, míg mások a megelőzésére. A megelőző szerek nem akkor fejtik ki a hatásukat, amikor belélegezzük, hanem a hosszas, rendszeres használat során. A betegnek pontosan kell tudni, hogy a belégző gyógyszerei közül melyik mire való, mikor kell használni. Csak így várható el, hogy kifejthessék hatásukat. A betegek sajnos gyakran elfelejtik, hogy a belégző szerek egy része nem hörgtágító, hanem gyulladásgátló, és ha nem észlelnek azonnali hatást, hamar kimondják rá, hogy nem jó, nem használ, abbahagyják, és így megfosztják magukat a lényegi kezeléstől. Azonnali hatást csak a gyors hatású hörgtágító belégzőktől lehet várni. Ezeket viszont nem kell rendszeres időközönként használni, hanem csak akkor, amikor fellép a fulladás, vagy az azt bevezető köhögési roham, vagy ezek veszélye (például előre tervezhető fizikai terhelés, allergénbehatás, füst, stb.). Újabban forgalomban vannak hosszú hatású hörgtágítók is, amiknek hatása 10-12 órán keresztül érvényesül. Ezek között van olyan is, amelyik azonnal is hat, és a hatása el is húzódik.

A gyulladásgátló gyógyszerek az asztma alapgyógyszerei, nem nélkülözhetők a betegség visszaszorításában. A leghatékonyabbak közülük a kortikoszteroidok.

Mik azok a kortikoszteroidok?
Olyan hormontermészetű anyagok, amiket az egészséges szervezet is termel, de gyulladásgátló hatásuk miatt az asztmásnak ennél többre van szüksége. Ezt a többletet kell gyógyszer formájában bevinni.

Akkor a kortikoszteroidok megoldják az asztmások gondját?
A dolog nem ennyire egyszerű. Sajnos a nagyobb mennyiségben beadott szteroidoknak káros hatásuk is van, mert nem csak a hörgők asztmás gyulladására, hanem nagyon sok más élettani folyamatra is hatással vannak. De a kortikoszteroidok veszélyét el lehet kerülni: A kortikoszteroidot úgy kell a beteg hörgőkbe juttatni, hogy közben a test más szerveiben ne fejtse ki a hatását. Ez a lehetőség az inhalációs szteroid bevitel. A belégzéses forma lehetővé teszi, hogy a szer elegendő mennyiségben legyen a hörgőkben, de elkerülje azokat a belső szerveket, ahol bajt okozhatna. Jelenleg több olyan inhalációs szteroid készítmény is van, amivel ez a cél megvalósítható. A közepesen súlyos asztma "fékentartásához" szükséges adagban ezek a szerek nem kerülnek a hörgőkből a vérkeringésbe olyan mennyiségben, hogy számottevő káros hatásuk lenne. Súlyos esetekben nagyobb adagot kell használni, itt már lehet mellékhatással számolni, de ez még mindig elhanyagolhatóan kicsi a tablettás-, vagy injekciós formához képest.

A hosszú hatású hörgtágítók növelik a gyulladásgátló kortikoszteroidok hatékonyságát, ezért a két szer együttes adásával kisebb adag kortikoszteroid is nagy hatékonyságot képes kifejteni.

Az asztma elleni belégző szerek legújabb csoportja egy készülékben tartalmazza a megelőző szert és a hörgtágítót. (Symbicort, Seretid). Ezek azért is előnyösek, mert a beteg, amikor állapota rosszabbodásakor több hörgtágítót használ, egyúttal a gyulladásgátló adagját is emeli, hiszen az is benne van a készülékben. Ilyenkor hamarabb rendeződik az állapota.

Gyógyítják a szteroidok a rohamot is?
Asztmás rohamban az első segítséget a hörgtágítók adják, legelőször azokat kell használni, mert rögtön megkönnyebbülést hoznak. A gyulladásgátlókra (elsősorban a szteroidokra) ilyenkor is szükség van, mert az alapbajt, a gyulladást azok mérséklik, illetve szüntetik meg. Rohamban a szteroidot nagy adagban, és tablettában, vagy injekcióban kell alkalmazni. Ilyenkor pár napig a nagy szteroid adag sem igazán veszélyes, és az sem emeli a szteroidok kockázatát lényegesen, ha egy évben ezt a "lökést" két-három alkalommal meg kell ismételni.

Melyik gyógyszert használjam, ha fulladok?
Legelőször a hörgtágítót. Hirtelen fellépő, erős fulladás esetén akár 20 percenként is lehet 2-3 beszívást alkalmazni, de ha az állapot az első óra végén nem normalizálódik, akkor orvosi segítség kell. Egyidejűleg ajánlatos bevenni egyszerre 4-5 szteroid tablettát (Prednisolon, Medrol, Metypred).

Miért kell egyes gyógyszereket akkor is használnom, ha teljesen jól vagyok?
Azért, mert a hörgők gyulladását a gyulladásgátló gyógyszerek nem tudják végérvényesen megszüntetni, csak mérsékelik, visszaszorítják. Ha a gyulladásgátlót nem alkalmazza a beteg nap, mint nap, akkor a gyulladás újra fellángol, a hörgők érzékenysége fokozódik, szaporodnak a tünetek. A gyulladásgátló tartós használatával a hörgő olyan nyugodt állapotát lehet elérni, amit már aránylag kis adag, de minden nap használt belégző gyógyszerrel is fenn lehet tartani. Természetesen adódhat olyan helyzet (főleg azoknál, akiknek az asztmája már évtizedek óta fennáll, és sok maradandó károsodást okoz a légzőszervekben), hogy a legszabályosabban folyó szteroid kezeléssel sem lehet teljes rohammentességet, munkaképességet elérni. Ezek a betegek további kiegészítő kezelésre szorulnak, de még így sem lesznek mindig tünetmentesek. A kiegészítő kezelés hosszú hatástartamú tablettás, vagy belégzéses hörgtágító szokott lenni.

Változtathatom én is a gyulladásgátló gyógyszerek adagját?
A betegnek meg kell tanulnia, hogy vannak olyan állapotok, amikor kevesebb gyulladásgátló is elég, és vannak olyan helyzetek, amikor ezek adagját kétszeresére, vagy négyszeresére kell időlegesen emelni.
Honnan tudom, hogy változtatni kell?

A gyulladásgátló gyógyszer adagját az asztma súlyosságához kell szabni. Amikor az asztmás tünetek gyakrabban lépnek fel, korlátozzák a fizikai teljesítőképességet, zavarják az éjszakai nyugalmat, akkor nagyobb adag szükséges. Amikor a gyulladást sikerül annyira mérsékelni, hogy az asztmás tünetek már hosszabb ideje (legalább egy hónapja) csak nagyon ritkán épnek fel, az éjszakát egyáltalán nem zavarják, a munkaképességet nem befolyásolják, a gyógyszer adagja csökkenthető. A gyulladásgátló gyógyszer iránti igényt legjobb csúcsáramlás mérővel megállapítani. A csúcsáramlás mérő egyszerű kézi légzésvizsgáló eszköz, amivel a hörgők tágasságát, a légzés pillanatnyi állapotát lehet mérni. Az eszközhöz egy grafikont is adnak, amire a tüdőgyógyász orvos bejelöli azokat a "zónákat", amelyek a beteg állapotát jelzik. A "zöld" zóna azt jelenti, hogy a beteg állapota egyensúlyban van, a gyulladásgátló kisebb adagja is elég. Ha a csúcsáramlás értékek a "sárga" zónába kerülnek, az arra utal, hogy a betegség alapkezelése nem megfelelő (ezt ilyenkor az is jelzi, hogy gyakrabban kell hörgtágító szert használni), fokozni kell a gyulladásgátló kezelést, többször, és nagyobb dózisban kell azt alkalmazni. A "piros" zóna a veszélyzóna, ha a légzés annyira romlik, hogy a csúcsáramlási értékek ide zuhannak, az annak a jele, hogy sürgősen orvoshoz kell fordulni, mert akár súlyosabb asztmás roham is kialakulhat. Érdekes módon gyakran tapasztalja az orvos azt, hogy a csúcsáramlási értékek már jelzik a fenyegető állapotot, amikor a beteg még nem érzi azt. Az a beteg, aki ilyenkor a "csúcsáramlásmérőre hallgat", és orvosával együtt elkezdi a súlyosabb roham megelőzését, ritkábban kerül kórházba.

A gyógyszeres kezelésen kívül van más gyógyítási lehetőség is?
Vannak olyan eljárások, illetve az életmódnak olyan szabályai, amik nagyon előnyösen befolyásolják a gyógyszeres kezelés hatékonyságát, bizonyos esetekben meg lehet takarítani a hörgtágítók túlzott használatát, illetve csökkenteni lehet a gyulladásgátlók adagját is. Ilyenek: a légzőtorna és a relaxáció. Meg lehet tanulni azt a légzési módot, ami legkevésbé "provokatív", kiküszöböli azokat a hirtelen légvételeket, amik köhögést, majd a köhögés miatt fulladást indítanak el. Egyúttal a leggazdaságosabb légzési módot is elsajátítják a betegek. A relaxáció pedig kombinált: testi-lelki ellazulást tesz lehetővé, a fenyegető, kezdődő roham elején alkalmazva gyakran önmagával a relaxációval meg lehet előzni a fulladásos roham kibontakozását. Mindkét módszer megtanulható erre képzett gyógytornászoktól, fizioterapeutáktól.

Igaz, hogy a sportolás árthat és javíthat is az asztmás beteg állapotán?
Igaz. A sportolás mindig fizikai megterheléssel jár, ez felfokozott légzést igényel, és a mély légvételek köhögésbe-fulladásba mennek át. Ez azonban a nem megfelelően kezelt asztmásra jellemző. Ha kielégítő az asztmás gyulladásgátló kezelése, a fizikai terhelés nem váltja ki az asztmás rohamot, különösen akkor nem, ha a terhelés előtt még hörgtágítót is szív be a beteg. Vannak olyan asztmások, akik olimpiai bajnokságot nyertek, mert betegségüket megfelelő módon kezelték. A sportolás azzal javíthat az asztmás állapotán, hogy edzetté, ellenállóvá teszi a szervezetet. Az asztmás számára a legelőnyösebb sport az úszás.

Dr. Berta Gyula
.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe